Szent Péter arcai – Id. Markó Károly lelki önarcképei

Id. Markó Károly vallási és történelmi háttére

Id. Markó Károly nemcsak a tájképfestészeti hagyományok örököse, festészeti és grafikai előképek ismerője, hanem kora eseményeinek részese, szemlélője is volt. Ezért szükséges, hogy áttekintsük a tizenkilencedik század első évtizedeinek történelmi, egyháztörténeti eseményeit is. Markót, mikor 1822-ben Bécsbe került, a bécsi kongresszus utáni konzervatív fordulat légkörében a katolikus reformmozgalom számos eseménye fogadta. A napóleoni háborúk és a felvilágosodás világának bukása után a katolikus Egyházban számos híve támadt a (vallásos) romantika eszméjének. Ennek jellemző vonása egy újfajta misztikus, középkori lelkiségre, valamint az Egyház korábbi helyzetének restaurációjára való törekvés volt. A katolikus Egyházzal kapcsolatos enyhülés legelső jelei I. Lajos Bajorországában mutatkoztak meg: az uralkodó katolikus tudósokat hívott a müncheni egyetemre, templomokat építtetett, illetve restauráltatott. Másik reformszíntér Bécs volt, ahol az állam egyrészt továbbra is igyekezett a bürokratikus gyámkodását kiterjeszteni az Egyházra. Az 1822-es pozsonyi nemzeti zsinat I. Ferenc az egész egyházi életet átfogó „kegyúri” gyámkodásának foglalata. Az uralkodó függetlenítette magát Rómától, még a zsinatot is a pápa tudta és engedélye nélkül hívta össze. Eredetileg a zsinaton képviseltetni akarta magát követeivel, de szándékától elállt, és csak a tárgyalandó anyag sorrendjét állapította meg, majd a határozatokat magához kérette jóváhagyásra. A zsinat reformjavaslatokkal szolgált a II. József rendeletei által megtépázott hitélet helyreállítására: többek közt javítani akarta a papság, a szerzetesség és az ifjúság erkölcsét, egységesíteni akarta a tanítást a püspöki szemináriumokban, el akarta simítani az egyetemi tanárok (a racionalista szentírásmagyarázó Tumpacher és az ortodox felfogású Alber) közt támadt viszályt, meg akarta változtatni a szerzetesek konstitúcióit, és el akarta indítani a Szentírás újabb fordításának kiadását. I. Ferenc – összhangban a nemzeti zsinat hatodik pontjával – a papképzésről is maga kívánt gondoskodni. Az uralkodó még 1816-ban Jakob Frint udvari plébános javaslatára hozta létre az Augustineumot azzal a szándékkal, hogy a birodalomhoz hű papokat neveljenek, és ezzel elősegítsék a korona nemzeti kisebbségeinek integrációját is. A posztgraduális stúdiumokat folytató papok a két-, hároméves bécsi tartózkodásuk során az egyetem teológiai karán hallgattak előadásokat, liturgikus szolgálatukat pedig az udvari plébánián végezték. Az állam gyámkodásával szemben számos, a Szentszékhez hű pap és szerzetes lépett fel. Köztük Johann Klemens Maria Hofbauer, akit később szentté avattak. Kelemen először ugyan még Tivoliban remetének állt, ám később Rómában belépett a redemptoristák közé. Varsói közösségének 1808-as feloszlatását követően Bécsbe ment, ahol leginkább (a kegyelemtanra építő) igehirdetésével hívta fel magára a figyelmet. Kelemen, aki egyaránt érezhette a gazdagok pártfogását és a szegényeinek szeretetét, baráti körébe vonta a kor romantikus (sokszor katolizált) teoretikusait, íróit köztük Zakarias Wernert, (a Széchényi Ferenc gróffal is jó kapcsolatot ápoló) Friedrich Schlegelt és családját.

Vallásos romantika és a protestantizmus

A vallásos romantika és megújulás a protestáns felekezeteknél is éreztette hatását. A két magyarországi protestáns egyház az elején hasznot remélt II. József törekvéseiből. Mind az evangélikusokat, mind a reformátusokat a szabadelvűség, a racionalizmus veszélye fenyegette. A közös ellenségkép (dogmatikai) egységtörekvést váltott ki, és egy közös zsinatot hirdettek meg 1791-re. Ám a két egyház külön ülésezett: az evangélikusok Pesten, a reformátusok Budán, és az üléseken a hitegység még szóba sem került. Az egységtörekvés racionalista tanok alapján folytatódott tovább. Naszályi János palotai református prédikátor és gróf Zay Károly evangélikus felügyelő célja, amit Kossuth is üdvözölt, egy nemzeti protestáns egyház létrehozása volt. A katolikusoknál is megjelent az egységtörekvés, ami (német irodalmi befolyásra) egyrészt a protestánsok visszatérésével és a katolicizmus politikai alapokra való helyezésével számolt. A racionalizmussal szemben Balogh Péter egyfajta romantikus uniómozgalmat hirdetett meg. A (később katolizált) sárospataki református teológus szerint először a protestánsoknak kell egységre jutniuk. Véleménye szerint az (eucharisztia szentségének elfogadásához vezető) unió lépcsőfokai az egyházzene egységesítése, majd bibliai képek (például Krisztus színeváltozásának, vérrel való verítékezésének) megfestése a templomokban. Báthory Gábor szuperintendens egységellenes beszédeivel szemben – többek közt – a Vörösmartyval, Kazinczyval, Kölcseyvel barátságot ápoló Guzmics Izidor bencés apát emelte fel szavát. A kettőjük közti különbség jelentős: míg Báthory szeretetbeli, addig Guzmics hitbeli egységet hirdetett. A bencés apát ugyan (német mintára) a visszatérést tartotta egyedüli megoldásnak, de nem vetette el a katolikus egyházfegyelmi és liturgikus kérdések megváltoztatását sem.

Id. Markó Károly vallásos miszticizmusa

Arról, hogy e légkör megérintette-e Markót, nem maradt fenn közvetlen forrás. A katolikusnak keresztelt, mégis protestáns vidéken felnőtt Markó szellemi, lelki életének alakulásáról nincs közelebbi információnk: a róla legtöbb adatot szolgáltató levélfogalmazvány-gyűjteményt is csak a negyvenes évek közepétől kezdte el vezetni. Ezen okból nem bizonyítható, hogy Markóra, aki festői stílusát gyakorlatilag már a bécsi korszakában véglegesen kialakította, közvetlen hatást gyakoroltak volna a romantikus szerzők művei, vagy csupán ezek eszmeiségével ismerkedett meg a császárvárosban. A megfestett témák alapján elmondható, hogy Markó bibliai tárgyú képein leginkább a csodatévő és a meghívó Krisztust állította középpontba, a jelenetek pedig a megváltásra, a bűnbocsánatra utalnak. A tájkép sem csak a természeti környezet bemutatását, visszatükrözését szolgálja, hanem vallásos értelmet nyer, és Isten teremtett világban való jelenlétét közvetíti. Markó stílusa, témaválasztásai és kompozíciós megoldásai a vallásos romantika miszticizmusával összhangban állnak, és hasonlóságot mutatnak a Johann Michael Sailer által képviselt korabeli reformteológiai törekvésekkel is. A jezsuita Sailer könyveit, így Kempis Krisztus követésének új fordítását is, a kortársak, mint például a nazarénusok, előszeretettel forgatták. Sailer írásai Markó nehéz életében egyébként is megnyugvással szolgálhattak, hiszen ezek (összhangban a ferences életeszmény világi megélését lehetővé tevő harmadik rend alapelvével) arra buzdíthatták a festőt, hogy a megrendelések teljesítését és a család fenntartását egy végtelen imaként élje meg.

Művészportrék mint lelki önarcképek

A művészi öntudat szinte egyidős az alkotással: elegendő Apellész és Zeuxisz vitájára gondolni. Az első szignatúrák mégis aránylag későn jelentek meg, mégpedig a reneszánsz idején. Aquila János veleméri szignált falképei a XIV. század második feléből a kortárs folyamat egyik első példája. A művészi öntudat másik megjelenési formája a festmények mellékszereplőinek kölcsönzött önportré. Ez kezdetben kényszerűségből történhetett, például modellhiány miatt. Az 1300-as évek végén az önarckép már megjelent a szentképek részeként, szentek arcán. Így nem ok nélküli a feltételezésünk, hogy Markó saját magáról kölcsönözte Szent Péter arcvonásait. Szent Péter szinte az egyetlen olyan szent, akit gyakran és ugyanolyan arcmással ábrázolt Markó az évtizedek során; Markóról pedig jópár, kortársak által festett vagy faragott portré maradt fenn – önarcképeiről nem is szólva. Kettőjük hasonlósága a hajviseletet, az arcélt tekintve szembetűnő. Szent Péter legtöbbször azokon a festményeken jelenik meg, amelyek Jézust és a szamáriai asszonyt, illetve a tanítványok elhívását ábrázolják. Ezeket a témákat Markó nagyon sokszor megfestette különböző kompozíciós megoldásokkal. A kapcsolatot köztük a paneleket átörökítő grafikák jelentik, amelyeken szintén megtalálhatjuk a szent alakját – és így talán id. Markó Károly önportréját.

A kiállítás anyagának összeállításakor a teljességre törekedtem, melyhez segítségemre volt a tavaly kiadott életmű-adatbázis. A felhasznált és bemutatott reprodukciók váltakozó minőségűek, hiszen sokszor archív vagy online forrásokból származnak. Ám a rossz felbontás ellenére is könnyen tanulmányozható időrendben Szent Péter portréjának alakulása.